A fájdalomnak az a sajátossága, hogy nem szégyelli ismételni magát.

Önmagát kétszer rabolja meg, Ki vesztésén mód nélkül kesereg.

Boldogtalanságunk egyik fő oka, hogy túlbecsüljük mások boldogságát.

Szomorú dolog remény nélkül élni, testvér... Előrenézek, és a jövő elijeszt... Valami dermesztő, északi-sarki atmoszférában járok-kelek, ahova be nem hatol a nap sugara...

Ha elvennék tőlünk mindazt, ami fájdalmat okoz, mi maradna?

A szegényt, kit megtört a sors, a gond, csitítgatjuk, intjük, ha könnyet ont, de súlyosodna csak baj annyi sok ránk, éppoly nagyon, vagy jobban is zokognánk.