Amikor távol vagyunk a szeretett lénytől, minden járókelő őrá emlékeztet.

Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani.

A szívben tátongó űrt nem lehet egy dugóval elzárni.

A távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli.

Mint eldobott kő az úton,Mit csak játékból hajítottál,Úgy vártam, hogy jössz majd, és újbólMegérintesz, és játszunk tovább.

Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.