A sors keresztúthoz hasonlít, az irányválasztás mindig félelmetes.

Nem kísérthetjük a sorsot anélkül, hogy végül meg ne perzseljen.

Az ember sorsa a szívétől függ, mert mindennek lehet parancsolni, csak a szívnek nem.

A sors attól sors, hogy nem magunk választjuk, mégis meg kell állnunk a helyünket, bármit hozzanak is a napok.

Számtalan viselkedés közül választhattam volna, de én csak hagytam, hogy a sors döntsön helyettem.

Minden régi bölcselet égető kérdése volt: Mi van az ember hatalmában? S egyhangúan felelték mind: Csak a lelke.