Oltsd ki szemem: én mégis látva látlak,tömd be fülem: én hallom hangtalan szád,lábatlanul is elkúszom utánad,és hogyha kell, száj nélkül esküszöm rád.

Mindig ébredj mellettem,Nézz rám úgy, hogy érezzem,Nem vár több magányos éj,És nálad lesz menedék.

Nem látlak, csak elképzellek,Minden éjjel másmilyennek,De tudnod kell,Hogy minden éjjel szép vagy.

Égess el! Kéjes tűzhalálra vágyom.Szerelmed máglyáján adjam ki lelkem.Hadd égjen a pogány, ki a halálonTul sem hisz másban, csak a szerelemben.

Engedj közelebb, engedd, hogy én is ott legyek,Látni akarom, és érezni azt, amit lehet!Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,Legyen úgy, ahogy nem szabad!

Az ember vágyik valakire, akivel törődhet, akinek minden kérdésére válaszol, anélkül, hogy tudna róla.